A 2008-as a Vasember óta a Marvel egyre tudatosabban építi a maga kis világát. A lassan már szappanoperába illő folytatásokban a 'Cap és IronMan vezette folyamatosan bővülő csapata küzdött a rendszeresen felbukkanó gonoszokkal, sőt  és az utóbbi időben már egymás ellen is. 

A folyamatos szereplő-és univerzumbővülés közben becsúszott ugyan néhány "genesis" film - lásd például Hangya, vagy a Galaxis Örzői - de ezek is mind szorosan besimultak a korábbi történetfolyamba. 

A most debütáló 14. Marvel mozi, a Mr. Dr. Who Strange azonban hosszú ideje az első olyan szuperhős eredetfilm, amely nagyon eltávolodik az eddigi sztorielemektől. Persze azért itt is vannak utalások a korábbi történetszálakra, de korántsem annyi, mint az eddigi mozikban.(A Bosszúállók komplett létezése és portfóliója le lett tudva egyetlen félmondattal, meg persze egy  "ráutaló"  stáblista utáni jelenettel).

A film hangulatában azonban teljesen más.

Bár Dr. Strange a Marvel képregények világában egy meglehetősen erős és központi figura (egy időben például ő volt Tony Stark helyett a Bosszúállók vezetője), ennek ellenére a hazai nézők számára szinte ismeretlen a szereplő.

Ez egyértelműen köszönhető annak, hogy az egyszeri magyar mozilátogatóknak akiknek fogalmuk sincs a képregények világáról, csak ráharapnak az épp aktuális marketing csalira és megveszik a mozijegyüket. 

De még nekik is élvezhető ez a film, ha kitágítják kicsit a tudatukat, mint a főhős.

Steve Rogers  Strange teljesen új "ízvilágot" hozott a Marvel gasztronómiába: eredetileg a '60-as években megjelent hős az akkori keleti misztikum felé forduló fiatalok igényeit hivatott kiszolgálni.

Az agilis sebészorvosból lett varázsló története sok újdonságot nem tartalmaz: egy nagyra nőtt Harry Potter és egy Jedi mesterhez hasonló rébuszokban beszélő mester találkozása nyomán egy új szuperhős születik, és persze végső próbatételként  jön majd egy Sith gonosz tanítvány is, aki világvégét akar csinálni. 

A Dr Strange nem a történetében (de még csak nem is a humorában), hanem másban mutat újat: egyrészt az egész eddigi hangulat , és az ezt alátámasztó látványvilág az, ami unikálissá teszi az eddigi MCU filmekhez képest.

Másodsorban pedig ez a film jóval túlmutat önmagán: az Első Fázis filmjeiben- Thort kivéve- nagyjából a Föld volt a játszótér. A Phase 2-ben már kinyílt a világűr kapuja is. Strange pedig nem csak a harmadik fázist, hanem a dimenziókapukat is megnyitotta-nem csak magának, hanem leendő csapattársainak is. 

Elég mozgalmas Marvel idénynek nézünk elébe, az már biztos...az átlag magyar mozinézőből lett újságírókat pedig arra kérném, hgy ne égessék nyilvánosan magukat azzal, hogy "fingomnincsmiezdeszar" típusú kritikákat írnak. Ez egy képregény adaptáció. Egy sorozat része. Önállóan is kiváló, de abba belehelyezve pedig monumentális. IDŐ kell hozzá....