Nem csak én, hanem a fél világ várta az új Star Wars bemutatóját.Ezt persze megelőzte egy NAGYON erős marketing, amivel nekem nincs bajom alapvetően, és a Disney üzletpolitikájával is tisztában vagyok, de amikor egy áruházlánc polcain megláttam az Ébredő Erő kenőmájast, akkor majdnem beledőltem a fénykardomba...de ezt is túléltem , és pár nap múlva bekövetkezett a galaxisrengető esemény, a PREMIER. Azt gondoltam, hogy egy spoilermentes, közhelypufogtató kritikával semmire sem megyek, majd a nagy roham elmúltával megosztom a gondolataimat a nagyérdeművel. Úgy tűnik, az újságíróknál a nyitó hétvége után azonban lejárt a türelmi idő, és özönleni kezdtek az online oldalakon a leleplező írások, így én is előrébb hoztam a publikációt.(már csak azért is, mert hazánk egyik legolvasottabb lapjában már olyan kritika jelent meg, amiből felsejlik, hogy sem a magyar átlag filmnéző, de még az átlag filmkritikus sincs annyira geek, mint JJ Abrams és én, emiatt sokaknak nem tiszta, hogy ki, miért és honnan keveredett bele ebbe a sztoriba, és mitől egyértelműen jó.
Pedig a régi brand új rendezője óriásit alkotott. Hogy miért?
Azt már évtizedek óta leírták a mozgókép szakma nagytiszteletű megmondóemberei, hogy George Lucas 1977-ben nem csak egy kis költségvetésű sci-fit, hanem egy modern kori mítoszt is megteremtett a Csillagok Háborújával. Ez pedig egy több évtizede működő merchandise -és filmgyárat eredményezett, amelynek popkulturális hatása, és részvényárfolyamai egyaránt megkérdőjelezhetetlen jelentőségűek.
És bár az 1983-as Jedi visszatér után egy jó 15 évvel később jött csak egy baljós folytatás, azért nem állt meg itt a történet: képregényekben, könyvekben (majd később rajzfilmek) formájában iszonyatos mennyiségű, hivatalos-és nem hivatalos folytatás, előzmény, és kiegészítő történet jelent meg (a Star Wars világban nem annyira jártas olvasóknak ennek a mennyiségéről és a mélységéről a legérzékletesebb példa: Kevin J. Anderson tollából megjelent egy novelláskötet, a Mos Eisley Mesék, amely a Csillagok Háborúja híres kantin jelenetében pár másodpercre feltűnő galaktikus söpredékének történetét meséli el. Egyenként.)
A Star Wars világán annyian próbáltak meggazdagodni, hogy az egységes űropera világa a '80as évekre majdnem széthullott. Lucas, megelőzve saját legendáriumának széthordását, sokkal szigorúbban kezdte el vizsgálni a hivatalosnak tekinthető kiadványokat, és egy Timothy Zahn nevű író könyvtrilógiájával adott egy hivatalos folytatást a történetnek. (ez volt a Thrawn-sorozat, jegyezzük meg, mert később visszatérünk még rá.)
A zseniálisan sikerült 2009-es Star Trek remake után JJ Abrams azt nyilatkozta pár éve, hogy igazából nem is Star Trek rajongó, mert mindig a Star Warst szerette jobban: én akkor komolyan imádkoztam azért, hogy ha egyszer még lesz SW film, ezt a palit engedjék oda. Ha ezt csinálta a nem szeretett Űrszekerekkel, akkor mit hozhat ki gyermekkori kedvencéből?
A Jóisten és George Lucas meghallgatták imáimat, és odaadták az új kor reménységét megszemélyesítő filmrendezőjének a születendő legendát: a megtiszteltetés mellett ez persze óriási felelősséggel is járt, de amikor kijöttem a moziból, én megnyugodtam...
Abramsnak egyszerre kellett egy több évtizede létező nagyon erős brandnek, az összes eddigi ipari mennyiségű story elemnek, és az új kor piaci és rajongói elvárásainak megfelelni. És megcsinálta. Ehhez viszont tényleg kellett az alázata és a messzi-messzi galaxishoz kapcsolódó fanatizmusa (és ugyebár, ami ezzel együtt jár: a témához kapcsolódó lexikális tudása).
Az Ébredő Erő hangulatában, sőt gyakorlatilag a teljes forgatókönyvön keresztül követi az kultikus első mozi vonalát: emiatt lehet rebootnak nevezni, meg mondani, hogy nem eredeti, meg hogy, jaj, ezt láttuk már egyszer, de lássuk be: a készítők tuti eredményt akartak, a rajongók meg tuti élményt- egy jól bevált dologgal pedig nem lehet mellélőni. Az mondjuk már tényleg csak részletkérdés, hogy ha már sivatagos bolygó, akkor miért nem volt jó a Tatuin, vagy hogy miért nem Hoth-nak hívják a jeges felszínű bolygót?
Azért, mert kell a hely az új tagoknak, az új kalandoknak. Amikor 2014 januárjában felröppent a hír, hogy a világ első hivatalos Star Wars regényét tető alá hozó Timothy Zahn, és az új filmet jegyző JJ Abrams rendszeresen találkozgat, akkor az internet úgy robbant fel, mint egy félkész Halálcsillag...persze, az internetnek csak az a része, ahol az igazi geekek laknak...az univerzum többi része néma maradt. A rajongók nagy része azt hitte (pontosabban: hinni kezdett benne), hogy a '90es évek elején a nagy Star Wars éhség idején íródott official folytatás kerül majd megfilmesítésre. És bár a végeredményt látva kijelenthetjük, hogy nem ezt történt, de ugyanakkor az is látszik, hogy nagyon sok sztorielem, és karakter át lett emelve onnan.
A Zahn féle folytatásban (és az arra épülő képregényekben) például megjelenik egy fiú, aki Han és Leia házasságából született, Luke lett a mestere, és áttért a sötét oldalra...kezd összeállni a kép?
Igen, elérkeztünk az Ébredő Erő központi karakteréhez, Kylo Renhez. Rövid pályafutása alatt kapott hideget, meleget, ő most a legmegosztóbb figura galaxis szerte. Az ő eredettörténete tehát egy korábbi regényből származik, külcsínben viszont egy az egyben a LucasArts legsikeresebb videó játékának a Knights of The Old Republicnak főhősére, Revan-ra hasonlít, aki padawanként a Sithek ösvényét kezdte járni, majd miután Nagyúr lett, hosszas erkölcsi-és fénykardcsatározások közepette visszatért a világos oldalra. (később Revan képregényben is megjelenik, és regény is íródott róla.) Ilyen háttérinformációk tükrében pedig talán nem túlzás kijelenteni, hogy monumentális szerepek, és változások várnak rá a jövőben, így érdemes lesz rá jobban odafigyelni. Biztos, hogy az elkövetkezendő SW filmek még inkább őt helyezik majd a középpontba. És az sem túlzó feltételezés, hogy Abrams nem volt lusta és rest a több évtizedes hagyatékon átrágni magát, és a jó elemeket átmenteni a jövő nemzedékének készülő űreposzba.(Az olyan apróságokról nem is beszélve, mint az abszolút mellékvágányon megírt sztorielem, az elit X szárnyú pilótákból álló egység, a Rouge Squadron szerepeltetése, Poe-val az élen. Bár nevesítve még nincsenek, de az előrejelzések szerint ez változni fog.)
Hogy a készülő spin-offok és további folytatások honnan merítenek majd azt nem tudni, de engem mindenesetre megnyugtat ez a hozzáállás...a fanyalgó filmkritikákat megfogalmazók pedig igazán vehetnének a fáradságot ahhoz, hogy kicsit elmerüljenek abban a világban, amit fikáznak...
A fent említett okok miatt a régi és új karakterek viszonya, és interakciói itt ezért nem csak egyszerűn forgatókönyvi, vagy dramaturgiai kérdések: az "öregek" a maguk módján biztosítják a történeti kontinuitást, és -SPOILERVESZÉLY!!!- szépen fokozatosan és szimbolikusan átadják majd a stafétabotot az új generációnak.Han Solo halála az első, de nem utolsó ilyen jellegű drámai pillanat volt az új szériában. A roszdás fénykardot bökőt a nyakamra, hogy a későbbiekben Leia, Luke és a többiek is hasonlóképpen mennek majd el. Még R2D2 is szépen halad afelé, hogy véglegesen lecseréljék BB8-ra...Viszont mindkét oldalon van bőven utánótlás (például a trailerekből joggal hihette mindenki, hogy az ikonikus imidzsel rendelkező Phasma kapitány valami iszonyatos főgonosz lesz, de alig néhány pillanatra tűnt csak fel, és a legmegdöbbentőbb az volt vele kapcsolatban, hogy nő. Na, neki tuti nagy szerepe lesz még a jövőben...)
Ezzel a történetmesélési módszerel igazából csak a néző nyer, hiszen lesz állandósága, az "otthon melege" érzése (Csubi, hazaértünk!) meg lesz szomorú pillanat, amikor buddhista beletörődéssel kell majd hagyni, hogy a szívünknek kedves szereplőket leöldöklik a drámaibb hatás kedvéért (mondjuk a Trónok Harcán nevelkedett generációnak már lehet ez nem lesz akkora gond...).
Egyszóval, a geekek koronázatlan királya, George Lucas hűséges padawanja, JJ Abrams segítségül hívta a mindenhol jelen lévő Erőt, megcsinálta a lehetetlent és elkészítette a legjobb Star Wars filmet a Sithek bosszúja óta....hahaha...
Várjuk a folytatást!
