Megjött az év legelső szuperhősfilmje, amely ki is forgatta magából a műfajt egyszer s mindenkorra.
Persze azoknak, akik vágják Deadpool Kapitány...ööö...legyen inkább csak simán Deadpool-figuráját, azoknak nem az volt a kérdés, hogy a skizofrén bérgyilkos olyan e, amilyen, hanem az, hogy a filmadaptáció mennyire fogja tudni ezt átadni.
Nos, a helyzet az, hogy maximálisan ulrakirálydurván. Már a főcímnél kiderül, hogy ez a film egyrészt nagyon vicces, másrészt minden szabályt felrúg (minden műfajban).
Akciónak túl vicces (annyira, hogy a minden második mondat egy poén, de mivel a közönség röhögése tart, ezért első nézésre sok poénról lemarad az ember...emiatt is többször nézős a film), vígjátéknak túl véres, képregény adaptációnak meg király, de azért kíváncsi lennék, hogy mit szólt az apuka, aki a kb 6 éves kislányával vett jegyet tegnap előttem....nem véletlen a 16-os karika a film előtt. Jó persze tudom, DeadPool nem annyira ismert itthon, de akkor is, figyeljünk az intő jelekre, gyermekünk lelki egészségének megőrzése érdekében...Béke, Pacsi...
És tényleg mit írjak még erről, SPOILERMENTESEN? Miközben az ember azon agyal a film közben, hogy ez mennyire humoros, vagy mennyire paraszt, a pofázó pirospizsamás antihőstől mindenki megkapja a magáét egy fél mondat erejéig. A politikai korrektség árnyéka sem vetül rá a DeadPololra: beszól az ellenlábas Disney szuperhőscsapatának, a Bosszúállóknak, beszól a saját istállójába tartozó X Men csapatnak, beszól a feministáknak, Liam Neesonnak, a testi fogyatékosoknak,...szóval minden egyes geekeket gyönyörködtető kiszólás egy egy szarkasztikus beszólás a világra.
Mindeközben pedig patakokban folyik a vér, iszonyat sok a szex és a szexista utalás, és ... a többit nézzétek meg a moziban....